Semporna városa első ránézésre nem sok érdekeset mutat magából, hogy miért jönnek ide mégis a kirándulók tömegei, azt csak az tudja meg, aki búvárszemüveget húz és a víz alá bukik. Az idővel nem volt szerencsénk a megérkezésünkkor, egész nap trópusi záporok áztatták az utcákat. Ráadásul úgy tűnt, a számunkra ajánlott legjobb búvártúra cég nem tud minket elvinni a közelben fekvő, világhírű Sipadan-szigethez, mert egy hónappal előre kellett volna ehhez jelentkeznünk. Így nem sajnálva a fáradtságot alaposan körülnéztünk és megállapodtunk egy helynél és reménykedtünk, hogy megfelelő szolgáltatást fogunk kapni. Egy szempontból már aznap úgy tűnt, szerencsések voltunk, mert az irodán keresztül egy éjszaka erejéig szálláshoz is jutottunk egy ausztrál lakásában. Az éjszakát Robin Hood társaságában töltöttük el, ami után egy napsütötte reggelre ébredtünk.

Bemelegítésképpen Mabul, majd Kapalai-szigetén merültünk. Ez a két sziget a legnépszerűbb, ezeken szállások is találhatók. A két sziget érdekessége, hogy egy részét homokos partok veszik körül, ez azonban nem akadályozta meg a helyieket abban, hogy merülőhelyeket alakítsanak ki. A korallok egy részét úgymond telepítették, azaz megfelelő mélységben használaton kívül helyezett tárgyakat süllyesztettek el, amiken megtelepedett az élővilág. Ez lehet hajóroncstól kezdve gumiabroncsig bármi. Nyílván ez a kezdeti mesterkéltség évek múltán egyre kevésbé látszik, mi mindenesetre annyira nem örültünk a látványnak, hisz mégiscsak szemétről van szó, hiába kerülgetjük. Azt viszont meg kell hagyni, ha az ember hosszú idő után fel akarja eleveníteni a tanultakat vagy teljesen kezdő, akkor a homokos aljzat tökéletes hely a búvárkodásra. Egy nagy csapat kínai tanulóval voltunk egy hajóban, azonban becsületükre legyen mondva, külön vezetővel rendes helyeken merültünk. Hosszabb távon mégsem bíztunk benne, hogy a kezdő csapat mellett mindig új és érdekes helyen tudunk merülni. A Paradise merülőhelyet nagy izgalommal vártuk és volt nagy meglepetés, ugyanis egy homoksivatagban találtuk magunkat. Ez már igazi muck dive terület, a nagy sivárságot a halak érdekessége próbálta pótolni. Láttunk nagy csikóhalat, a rokonságába tartozó tűhalat és híresen ronda békahalat. Egyszer érdekes volt.

    Békahal

Új helyre költöztünk a városban, ahol nagyon kényelmes életünk volt. Saját szobácska ablakkal (micsoda luxus!) és forró vízzel, ahol az alattunk lévő indiai étterem wifi-jét használhattuk. A jó étel is közel volt, így másra nem is volt gondunk. Az első merülő napon volt alkalmunk megtekinteni, egy Mabul-szigeti szállást, ami a városbelinél sokkal puritánabb ámde ötször drágább volt. Épp elég egész nap a tengeren lenni, estére már megvagyunk nélküle.

Ezt követően három napot a számunkra ajánlott irodával mentünk, mert így jutányosabb volt az ár és, mint utólag kiderült, hiába csak Sipadan híres, a Semporna közelében fekvő többi sziget is megéri a látogatást. Így jutottunk el Matakingre, ahol már természetes helyen nőtt korallok fogadtak minket, bár itt meg egy halom hatástalanított tengeri aknának tűnő tárgyat láttunk. Teknősből annyi volt, hogy idővel már csak akkor keltette fel a figyelmünket, ha velünk szembe úszott és csak pár méterről került ki.

    A tengeri aknának látszó valami

    "Már megint egy búvár! Nem unják még?"

Harmadik nap nem ment hajó új szigetre, így ismét a Mabul és Kapalai páros környékén merültünk. Aggódtunk, hogy másodszor ugyanazon a környéken mennyi újat látunk és megkértük az irodát, hogy csak természetes korallokhoz szeretnénk menni. Jól alakult a nap, kivételesen kettőnkre kaptunk egy búvárvezetőt. A szigetek másik oldalán kezdtünk, ami buján korallokkal borított. Nem gondoltuk a korábbi tapasztalat alapján, hogy ekkora változatosság lehet egy sziget körül. Az ebédünket a cég mabuli bungalóihoz tartozó étteremben kaptuk. Hatalmas evést csaptunk a svédasztal finomságaiból. A harmadik merülésre a műroncsokat igen, de a sivatagot már nem tudtuk megúszni.

    Mabuli gyerekek

    Vékonyka levélhal

    Tisztogatóhal dolgozik az óriásmuréna fogsorán

    Terepszínű krokodilhal (Látják? Nem látják? Na látják!)

Sipadan azzal vonult be a világtörténelembe, hogy 2000-ben a Fülöp-szigeteki iszlám terroristák gondoltak egyet és lerohanták a szigetet, ahol pusztán egyetlen rendőr tartózkodott éppen. A túszul ejtett 21 embert csak hónapokkal később engedték el. A cél Észak-Borneó megkaparintása lett volna. Malajzia a térségben megerősítette a védelmet, majd öt év múlva a kormány úgy döntött, hogy az akkor üdülőhelyekkel népes szigetet kilakoltatja és a természetvédelem érdekében napi 120 látogatót engedélyez, akiknek napnyugta előtt el kell hagyniuk a terepet.

Az így megfékezett dinamithalászat mára meghozta a várt eredményt, a sziget körüli vizek nyüzsögnek a méteres teknősöktől, barrakúdáktól, mindenféle trópusi halaktól és persze cápáktól. Sipadant gyakran olyan víz alatti fotóval reklámozzák, amin pörölycápák köröznek. Ilyet persze az általunk megkérdezett és évek óta itt dolgozó merülésvezetők se láttak, de a szirti cápák kezdenek újra megtelepedni, ami a többi szigetekről védelem hiányában nem mondható el. Sipadant a világ 10 legjobb merülőhelyei között szokták emlegetni, ami egy kicsit értelmesebb szlogen, mint a „világ legkönnyebben megmászható hegye”. Különlegessége már pusztán geológiai adottságaiból is következik. A partokhoz közel fekszik, mégis 600 méter mélységből emelkedik ki, emellett Borneó és Celebesz között húzódik a Wallas-vonal, amely az ázsiai és az ausztráliai kontinens élővilágának választóvonala. Egy másik reklám szerint Jacques Cousteau is áradozott róla, milyen fantasztikus a hely. Azt nem írták, ezt mikor tette, de azóta sajnos az emberi beavatkozás sokat tett róla, hogy már nem lehet ugyanazt látni, mint egykoron. 

Sipadanra való eljutáshoz a túrairodák megint csak Mabul-szigetét használják, ami lényegében körbe van építve bungalókkal. Az egyébként is dupla árú sipadani merüléseket még azzal szokták megfejelni, hogy előtte kötelező Mabulon aludni, persze jó drágán. Szerencsénkre, sikerült egy olyan cégnél befizetnünk, ahol egyenesen Sempornából elvittek Sipadánra búvárkodni. A búvárkodást tekintve két rossz dolog történt, az egyik, hogy egész nap zuhogott az eső és a merülések közti szünetekben nem tudtunk felmelegedni forró zuhany hiányában. A másik, hogy az első merülést itt is nagyon óvatosra vette a vezető, hogy felmérje a búvárkodók képességét. A további két merülés viszont fantasztikus volt. Minden fenti megjegyzésünk ellenére a sziget élővilága messze kimagaslik a környéken látottak közül, pedig azokra se lehetett panaszunk. Csobbanás után az első szembetűnő dolog a halak hatalmas csoportjai. Úsztunk hatalmas halrajok között, amiket cápák terelgettek.

    Korall színskála

    A borult idő miatt a viaszrózsák nem nyíltak ki

Minden jó, ha a vége jó felkiáltással az utolsó napra tettük a lutrit. Kiszemeltünk egy szigetet Sempornától északra, ahova ritkán mennek hajók, és reménykedtünk, hogy összejön elegendő ember a hajó indításához. Összejött a csapat is, sőt perzselő napsütés volt egész nap. Sibuan-szigetén néhány badzso, avagy tengericigány család vert tanyát, akik hosszabb-rövidebb időre tengerpartokon cölöpházakban letelepednek, majd tovább állnak a hajójukkal más tájak felé. Malajziába a Fülöp-szigetek déli részéről kerültek, ahonnan politikai és anyagi okok miatt jöttek el. Nagyon romantikusnak tűnő életüket és kultúrájukat áthatja a tenger tisztelete, amiből a megélhetésüket nyerik. Híresek a víz alatti halászatukról, ami inkább szigonyos vadászatra hasonlít, akár napi öt órát is eltöltenek a felszín alatt.

Aznapi vezetőnk egy elvarázsolt fickó volt, aki úgy beszél, mintha állandó nitrogén narkózisban lenne és emellett előszeretettel hívta fel a figyelmünket a "pirinyó élőlényekre". Nagyon vicces fazon volt és valószínűleg nem is tudott erről. Itt láttunk mandarinhalat, ami nagy különlegességnek számít és egy olyan csigát, amit korábban még a vezető sem.

Utolsó két-három nap már tényleg búvárkodásból evésből és alvásból állt, annyira le tudja szívni az energiát a merülés és a napsütés. Gyönyörű helyeken voltunk, úgyhogy fájó szívvel mentünk el Sempornából Tawau városba, ahonnan hajóval tudtunk átmenni az indonéz határon.

    Könnyebb a csigának a tű fokán átmenni

Tawau emlékezetes maradt arról, hogy a szobát, amit kinéztünk magunknak a tulaj egy rettenetesen büdös rovarirtóval fújta be jó alaposan, úgyhogy úgy döntöttünk, egy drágább helyet veszünk ki. Ott meg az derült ki, hogy az ígéret ellenére nem működött a net és a szobában a ritkán takarított padlószőnyeg és tapéta bűzlött a dohányfüsttől, így kiköltöztünk. Meghökkentő módon könyörögnünk kellett, hogy a tíz perces szobában való tartózkodásunkért ne akarják visszatartani az ár felét. Végül visszakullogtunk a szúnyogriasztósba, amit még másnap is szagoltunk, de legalább tiszta volt a szoba és rendesen a gondunkat viselték.

Egy napot a borneói csokinak szenteltünk, Tawau környékén ugyanis rengeteg kakaóültetvény volt, amit sajnos kezdenek felszámolni. Azért még most is a világ harmadik legnagyobb kakaótermelő területe Elefántcsont-part és Ghána után. Ellátogattunk a Teck Guan gyárba, ami azzal büszkélkedett, hogy egykori tulajdonosa először találta ki, hogyan lehet az akkori módszereknél hatékonyabban termeszteni a kakaóbabot. Ma már pofonegyszerűnek tűnik az ötlet, mert arról van szó, hogy az addig kötelezőnek vélt árnyékoló faültetvényt elhagyta és a kakaót a tűző napra ültette. Akkoriban azt gondolták, hogy a kakaó árnyékban terem és nem bírja, ha kiteszik a napra, mert vadon, az őserdőben is így nő. Kiderült, hogy ez nem igaz, és az egész világon elhagyták az ültetvényeken az árnyékoló fákat, a termés pedig megháromszorozódott.

    A nyers kakaóbab íze olyan, mint a guyabano-é

Csak egy maláj iskoláscsapat látogatásához sikerült csatlakozni a csokigyár látogatásában. Szerencsére késtek egy kicsit, így addig a vezető csak velünk foglalkozott, aki nagyon megörülhetett az érdeklődésünknek, mert rengeteg kóstolót hozott nekünk. Ettünk nyers babot, fermentáltat, pirítottat és elkészített csokoládét. Ez utóbbi a gyár terméke és maláj ízlésre szabva rettenetesen édes volt, pedig színre az étcsokira hasonlított, ízre viszont a kockacukorhoz. Mintha az étcsokit itt hírből sem ismernék, nagy sajnálatunkra. A cég legnagyobb forgalmú terméke ezek után természetesen nem az étcsoki, hanem a kakaóvaj, amely magas dermedéspontú, ezért nagyon sok európai cég ezt használja a termékeiben.