Életképek

Az ezeréves kínai befolyás és az ország közelsége mindenre rányomta a bélyegét. Utazni Vietnámban mégis sokkal könnyebb volt, mint a szomszéd országban. Kezdve azzal, hogy nagyon könnyen lehet angolul és/vagy franciául beszélő embert találni az utcán és, mivel az idegenforgalomból jó üzleti érzékkel mindenki igyekszik részesedni, az emberek nagyon segítőkészek, de mindennek meg van az ára. Ha valami iránt megnő a kereslet, annak garantáltan megnő az ára, ezt a Tet két hete jól mutatja. A kőkemény kommunizmust kőkemény kapitalizmusba fordították át. A rengeteg csata viharát túlélő ország profi marketinggel tengernyi turistát vonz magához és ezt remekül meglovagolják. Thaifölddel ellentétben, ide főleg franciák és amerikaiak járnak, de összességében talán még mindig kevesebben. Az infrastruktúrája van annyira jó, mint a konkurens országé, habár a thai VIP távolsági buszokat nehéz felülmúlni. Ezek miatt Vietnámot bárkinek és bármilyen korosztálynak szívesen ajánljuk.

A történelem, avagy politika azonban mind a mai napig befolyásolja a mindennapi életet. Sok élettörténetet lehet hallani, amik úgy kezdődnek: „Fiatal koromban szerettem volna…” és úgy folytatódnak, hogy „de a nagyszüleim Észak ellen harcoltak, így nem vettek fel a pártba, ezért nem kaptam engedélyt, hogy megtehessem.” Lehet szó egyetemről, hotel nyitásáról vagy akár kiadó létesítéséről, a párt legalább két generációig bekáderezi tagjait.

Állítólag az emberek északon kimértebbek, udvariasabbak, míg a déli területeken közvetlenebbek – biztos a sok napsütés teszi. A két terület ellentétét növeli, hogy a nyelv dialektusai akkorát változnak, hogy alig érti a két rész egymást.

Ételek

Íme, néhány adottság, ami kedvezően befolyásolta Vietnám konyhaművészetét. Az ország sokáig állt más népek uralma alatt, a déli területek éghajlata teljesen eltér az északitól, a talaj rendkívül termékeny és nagyon hosszú tengerpartja van. Ezek azt eredményezik, hogy bármit megesznek, ami mozog (lásd az éticsigákat Huében), azt még inkább, ami nem mozog, ráadásul igényesek is.

    Éticsiga saláta

Utcán leggyakrabban látott étel a pho, a gazdagon készített húsleves, amit akár reggeliként is szívesen fogyasztanak. Huében egy módosított húsleveshez volt szerencsénk, ahol a zöldek mellé egy egész tál főtt fürjtojást kaptunk. Igaz, hogy amikor látták, hogy milyen mohón vetjük rá magunkat a különleges tojásokra, akkor nagyon borsos számlát dugtak az orrunk alá. Végül megbeszéltük. Egy másik alkalommal magyaroknak meglepő párosítás volt a malachús rákkal, ugyanebben a levesben.

Mivel a rizs itt is alapvető élelmiszer, felhasználási lehetőségei kimeríthetetlenek az egyszerű körettől (akár a ragacsos verzióval) kezdve a rizsboron át a megszámlálhatatlan rizstésztáig. Ez utóbbiból készült papírba csomagolják a tavaszi tekercset és olajban kisütve eszik, de láttunk kosáron párolt palacsintaszerűséget, amibe szintén húsokat vagy halakat, zöldségeket és helyi fűszereket csavarnak. Hanoiban, szokás szerint az egyik utca egyik étkezdéjében ültünk le farkas éhesen, de annyira nem lehettünk rossz helyen, mert rengetegen voltak. Amit ettünk váratlanul finom volt, fehérre párolt rizstésztába csomagolt hús vagy főtt tojás (igény szerint), fűszerekkel és pirított pehellyel, ami mellé savanykás lében tofu darabkákat kaptunk.

    Bizarrul nézett ki, de igazából egészen egyszerű étel volt a rákpástétommal töltött tésztalepény kisütve.

A tészták ízébe a változatosságot a szakács a mártogatós öntetek segítségével viszi, ami lehet erősen sós a halpaszta miatt, de mindenféle növényeket is beletesznek, amik többségére Európában azt mondanánk, hogy gyom. A leghagyományosabb fűszerek azért otthon is ismertek, mint a menta, hatalmas marék koriander, elmaradhatatlan chili és citromfű a gyömbérrel. Gyakran láttunk az asztalokon különböző szószokat. A leghíresebb/leghírhedtebb szószt jó erősen besózott halból több hónapos rothasztás után nyernek. Ennek a szagához képest a szardella paszta légfrissítőként hat, úgyhogy csak egyszer nyitottunk ki ilyen szószos üveget.

Megismerkedtünk egy másik alapélelmiszerrel, a tápiókával, amit az Amerikával folytatott háború alatt ettek sós-cukros földimogyoró darával. Ha nem mindennap ezt kell enni, akkor még jól is esik.

A franciáktól itt maradt narancsos kacsa hamarosan nagy kedvencünk lett, ahol láttuk az étlapon, biztosan rendeltünk belőle. Saigonban szintén egy utcai kis evőben, helyi módra óvodás székeken ülve, fogyasztottuk el kedvenc vacsoránkat. Öntöttvas tálban rotyogó marhaszeleten csücsülő tükörtojás rengeteg hagymával, mellé friss ropogós paradicsom és az elmaradhatatlan rizs. Halas ételekből az ananászos-chilis lében főtt folyami halat próbáltuk ki extra adag szálkával.

    A fenti sült halat rizstésztába göngyöltük

    Sertés kebab, igazi különlegesség

Végre pezsgő piacokat láttunk, az asztalok telve szebbnél szebb, egészséges termésekkel. Hoi An-ban viszont kicsit megrökönyödve láttuk, hogy motorral állnak oda a standokhoz a vásárlók a napi vitamin beszerzéséhez. Thaiföld után nem gondoltuk, hogy a gyümölcstermés még sok újdonságot hozhat, de a Mekong-deltában rátaláltunk néhány nagyon rég nem látott ismerősre, sőt ismeretlenekre is jócskán. Sajnos olyat is ettünk, aminek a nevét már nem tudjuk feleleveníteni, de volt olyan, ami tapadós hártyával vonta be a szánkat, ha ettünk a húsából. Beépített szájpakolás és mivel nehéz megszabadulni a hártyától, bőrradír is egyben.

A hosszú busz utakat megállókban kiépített bevásárló helyek teszik kényelmessé, itt fel lehet tankolni mindenféle rágcsával és friss, szárított meg aszalt gyümölcsökkel. Kedvencünk egy fekete szezámos édesség lett, ami meghökkentően hasonlít a mákra mind ízben, mind kinézetben, de még egy kis szezámos utóízt hagy az ember szájában. Mindenesetre pótolta a kimaradt karácsonyi bejglit. Az édességek egy része a francia konyhából származtatható, gyakran találkozni a sütőben készített tésztákkal, de mindnek rizs az alapanyaga. Nagyon jól esett a mangó torta, a remek amerikai alma crumble vagy csoki torta is Hanoiban. Vietnámban is ráakadtunk az egyik legegyszerűbb desszertre, az enyhén sós lébe mártott friss ananászra.

    Mangó torta

A már említett rizsbor mellett a vietnámiak nem vetik meg a sörüket sem. A forró és párás Saigonban ezt telipakolják jéggel, a fővárosban erre nem volt szükség a mi ottlétünkkor. A rizsborban áztatott kígyót és mindenféle csúszó-mászót szinte minden turistás helyen lehet látni, de nem láttuk, hogy valaki kipróbálta volna a „mindenre jó” hírnevét. A kávéról már ejtettünk szót a Mekong-delta kapcsán, de elbírja az ismétlést, az íze fenséges és tálalása felér egy kis szertartással.

A francia hatás legjobb terméke a bor – szerintünk. Talán ezért Dalat az egyetlen vietnami borvidék, mert az egész országban csak innen származó borokat láttunk. Ilyen délen (az északi féltekén) nem tudunk más borvidékről. Természetesen itt is francia fajtákat termesztenek és az sem meglepő, hogy bordeaux-iakat. Egy cabernet sauvignon-t vettünk a felsőközép árkategóriából (kb.1500Ft) és igen jónak bizonyult.

Vietnámban szembesültünk azzal az elterjedt turistacsalogató fogással, hogy az olcsóbb szállásokon és környékükön "western food" címén csupa olasz ételt lehetett kapni, ami kizárólag pizzát és spagettit jelentett. Általában mi is szeretjük az olasz ételeket, de ezt a kizárólagosságot sokaltuk.

Közlekedés

Vietnámban csak a buszközlekedést próbáltuk ki a lehetőségek közül. Hiába építettek vasutat a gyarmatosítók, mi maradtunk négy keréken. Ebben a műfajban az országban felmutatott minőség erősen fluktuált. A laoszi határ átlépésekor egy emberekkel, rizses zsákokkal, csomagokkal telepakolt kisbuszban utaztunk, aminek a tetejére 2-3 kivágott virágzó barackfa is került a Tet alkalmából. Ugyanakkor Hanoiból a Phon Nga nemzeti park felé viszont egy éjszakai fekvőhelyes buszon haladtunk, nagyon kényelmesen töltve az éjszakát. Hoi An és Dalat közt megint kifogott velünk a sors, mert mi már csak egy drágított árú, ám csökkentett komfortú kisbuszt kaptunk egy szokványos távolsági busz helyett. Az éjszakát így egy szardíniás konzervre emlékeztető helyzetben töltöttük, moccanni nem tudtunk, ha mindenki beszállt és fejtámla sem volt.

    Nosztalgiavasút Dalatban

Egy nagyon jellegzetes vietnámi közlekedési eszköz a biciklis taxi. Saigon tele van velük és életveszélyesen közlekednek. A kedves utas persze elől ül, biztonsági öv nincs és vicces módon az ülés másfél ember számára elegendő. Azt hiszem itt nem a kismamákra gondoltak, hanem a sokcsomagos emberekre, de kisfenekű emberek akár ketten is megpróbálkozhatnak vele, ha a sofőr engedi – felárért.

Design center

A forgalmi dugó csökkentésére helyenként kitiltották a bicikliseket a motorosok ellenében. Náluk a divatos sisakok voltak szembetűnőek, ám a minta alatt csupán egy vékony fémlemez védte az emberek kobakját.