Reggel ötöt ígértek, de már fél négykor megérkeztünk Baganba. Ki akartak tessékelni minket a buszból a biciklis taxisok martalékául, de nem hagytuk magunkat. Láttuk a térképünkön, hogy az összes szálló a főút mentén sorakozik és egészen addig a busz úton-útfélen megállt mindenkinek, aki éppen fel vagy le óhajtott szállni. Úgynevezett buszmegállók nem léteznek. Így ráparancsoltunk a buszvezetőre, vigyen el bennünket a szállásunkig, ahol várt a vetett ágyunk. Kicsit akadékoskodott, mondván az túl messze van, majd 500 méter múlva megállt a főúton és rábökött egy épületre. Most tényleg megérkeztünk. Később hallottuk más pórul járt utazótól, hogy ezért a néhány méterért egy egész vagyont elköveteltek a taxisok.

Kicsit pihentünk, biciklit béreltünk és elindultunk az egykori pagani birodalom templomait nézni. Egy előrelátó király Pagan és az Iravádi völgyét rizstermesztésre alkalmassá tette öntözőcsatornák kiépítésével. Ez emberi erőforrást vonzott oda messze földről és megteremtette annak alapját, hogy néhány évszázad múlva ez a kultúra egyesíteni tudja a Felső- és Alsó-burmai területeket. A 11. században jött létre először egy egységes, mezőgazdaságon alapuló társadalom. Bagan 250 évig volt főváros, mely gyarapodott gazdagságban, hírnévben, tudományokban, és magához vonzotta a külföldi szerzeteseket és tudósokat. A kultúra a valláson alapult, mely magába szintetizálta és hagyta egymás mellett élni a buddhizmus, a hinduizmus és animizmus különböző iskolái.

A birodalom meggyengülését a vallási szokások okozták. A birodalom határai tágításának idején hagyomány volt adómentes földterületet adományozni az egyháznak. Miután a terjeszkedés abba maradt, ezt a hagyományt fenntartották, még akkor is, amikor az az uralom stabilitásának rovására ment. A szerzetesek a földért cserébe jobb reinkarnációt ígértek, amivel elérték, hogy az adományozásnak a királyok ne tudjanak gátat vetni. Bár hébe-hóba előfordult, hogy buddhisták máglyán végezték és így a föld visszakerült a kincstárba, a király által támogatott théraváda buddhizmus annál jobban virágzott. A megcsapolt királyi vagyon nem volt elég a szövetségek és a katonaság fenntartására, a birodalom magától hullott a mongolok markába. A bagani fennsíkon számos templom épült (egyesek szerint 4400, mások szerint tízezer, lényeg az, hogy nagyon sok), de a főváros bukása után a város kihalt és csak zarándokok - néha építve egy újabb templomot - és banditák látogatták a helyet a 15. századtól. A hívők nem csak „fogyasztók” voltak, hanem karbantartási munkákat is végeztek a legnépszerűbb templomokon. Ez általában a régi freskók eltakarását jelentette új festménnyel, rosszabb esetben csak bevakolták, vagy az épületet bővítették. Ezeket a lelkes adománymunkákat ízlés és építészeti érzék nélkül kivitelezték. A fennsík települései csak akkor kaptak új életre, amikor a britek rendet teremtettek errefelé, de a fából épített régi város az idő martaléka lett.

A sztúpa csak kívülről körbejárható, míg az imádkozásra épített templomok egy vagy négy bejárattal rendelkeznek. Úgy tűnik, a téglával való boltozást ezen a területen tökéletesítették ki, olyan szintre, hogy még az 1975-ös hatalmas erejű földrengést is a boltozatok zöme épségben átvészelte, de sok kevésbé fontos templom erősen megrongálódott. A falazási technológia Bagan elnéptelenedésével feledésbe merült és még a 18. században is küszködtek a széles terek áthidalásával a kőműves mesterek. Egy másik újítás az ötszögalakú alaprajz, ami az öt Buddhát jelképezi.

Számunkra a legszebb pillanatok a napfelkelték és naplementék voltak. A néhány nap alatt, amit ott töltöttünk, ezekben az időpontokban felmásztunk egy-egy kívül eső templom teraszára és onnan vártuk, hogy aranyló színekbe bújjon a vidék. A naplementére mindig sokan voltak kíváncsiak, a népszerűbb helyeket elrajzották a látogatók. A kormány a nagyobb templomok teraszait lezárta, állítólag állagmegóvás miatt, más vélemény szerint viszont a saját fizetős kilátó torony forgalmának növelése miatt. Mindenesetre a közepes méretűek szerencsére nincsenek lezárva és akad annyi, hogy olyat is lehet találni, ahol nincs tömeg naplementére. A napfelkelték viszont kevésbé népszerűek, pedig nekünk ezek sokkal jobban tetszettek. Napfelkeltére lehet hőlégballonnal is repülni egy fél órát, de elég borsos az ára. 

    Napfelkelték ...

   ... és naplementék

Három mozgalmas napot töltöttünk a területen, ami alatt sikerült megnézni a jelentősebb templomokat és az egész területből kaptunk egy kis ízelítőt. A legnagyobbakból csak 10-15 van, értékes freskókkal vagy kőfaragásokkal. Ezek után jönnek a közepesek nagy számban, amelyekbe kezdetben még nagy érdeklődéssel sorra benéztünk, de az izgalmasabb templomok után már csak akkor, ha útba estek, vagy a kilátás szépnek ígérkezett a tetejükről. Kis templomokból pedig több ezer van, ezek nagy része sztúpa és sokszor elég elhanyagolt, széteső állapotban vannak.

A templomok között biciklivel jártunk és minden napra jutott legalább egy defekt, mert a végtelennek tűnő homokos tüskés bozótosban könnyen kilukad a kerék. A legjobb megoldás vinni saját pumpát, hogy az ember ne ragadjon kint a néptelen pusztaságban. Pumpát persze nem kaptunk, de ahol tudtuk felfújattuk a lukas kereket és ez volt amikor egy félórára volt elég, de olyan is előfordult, hogy a harmadik pumpálás váratlan módon végig bírta a napot. A defektek nem tudtak minket megállítani abban, hogy egész nap a templomokat járjuk. Egyébként lehet akár ökrösszekeret is fogadni, az nem akad el és nem téved el. A száraz éghajlat és a látvány várakozással töltött el minket, mikor jön már egy antilop csorda vagy egy zsiráf…

Az 1990-es években fedezte fel a katonai kormány Bagan turisztikai értékét, jelentkezett a világörökségi címért és nagy építkezésekbe lendült. Oda nem illő anyagokkal restauráltatta a templomokat, épített egy kilátótornyot, egy golf pályát és autópályát Rangunból. Az UNESCO-nak azonban nem állt szándékában egy olyan kormánnyal együtt működni, ami az elveit semmibe veszi, így a terület nem került fel a világörökségi listára. Ennek ellenére a kulturális értékek között Ázsiában kétségtelenül a legnagyobbak között a helye és emiatt ez az ország fő vonzereje a turisták szemében.