Thai ételek

Az ország ételeinek jellemvonása, hogy a négy alapízből – édes, sós, keserű és savanyú – legalább hármat kevernek, és ehhez adagolnak a soknál egy púpos kanállal több chilit. Kedvelt fűszerek a koriander - amit mi minden ételből gondosan száműztünk -, citromfű, menta, bazsalikom, kaffir lime levél és az elmaradhatatlan chili. Hogy kellően csússzon a rizs, kis tálkákba rákból vagy halból készített szószt öntenek, vagy chiliből, rákból, curryból pasztát, mártogatás céljára. A hagyományos földön ülős, kézzel evős verziót mára felváltotta a villás, kanalas megoldás, szigorúan kés nélkül.

Az ételek legfontosabb eleme Thaiföldön is a rizs, a nyugati emberek inkább a tésztás ételeket ismerik. Rajongásunk tárgya volt a rizstésztából készített phat thai rákkal, tojással, zöldbabbal, sült tofuval, leszórva darált mogyoróval, az elmaradhatatlan chilivel és savanyítva citrommal. Az ételhez rák helyett csirkét, marhát vagy disznóhúst adva megkapjuk a különböző változatokat.

­­

A kaffir lime levelét a legtöbb levesben használják. Ezen a meleg éghajlaton egy tartalmas leves kellemesen megtölti az embert, mi is rákaptunk a csípős-savanyú tom yam különböző fajtáira. Ez jól elkészítve már annyira csípős, hogy rizzsel kell csillapítani a lángoló szájpadlást.

Chiang Maiba eper-szezonban érkeztünk, nem is tudtunk ellenállni a piros kísértésnek, nekiültünk egy lépcsősoron a helyi termésnek helyi stílusban. Ez utóbbi azt takarja, hogy nagy meglepetésünkre az epret sós, chilis szósszal kínálták. Érdekes ötlet a savanykás, édes gyümölccsel kombinálni. A másik variációt, amikor három lapát cukorral púpozták, inkább nem próbáltuk, már ismerjük.

Az egyik legjobb dolog Thaiföldön a rengeteg utcai gyümölcslé árusok, akik friss gyümölcsből, esetleg zöldségből, jégből és némi cukorból készített turmixszal íziben csillapítják a szomjazó torkot. Jó ötlet a különböző gyümölcsök mixelése. A thaiföldi kedvencünk az eper-ananász és banán-ananász kombináció lett.

Az ananásszal, mangóval és a papayával otthon is lehet találkozni. Ezeken túl van itt irtó büdös, krémes durián, rambután, mangusztán, sárkánygyümölcs, jack fruit, stb…

Szállások

Thaiföldön a túrizmus javában virágzó iparág, az odalátogató külföldiek nagy része német nyelven beszél, de svédből is annyi van, hogy néhány ebből élő thainak megérte megtanulni svédül. (Sőt, állítólag ott tart a globalizáció, hogy Thaiföldről repítik a népet Svédországba áfonyát szedni.) Dél- Kelet Ázsiába való megérkezésünket jelezte, hogy innentől fogva, amikor átlépi az ember a hotel küszöbét, le kellett vetni a cipőt. Szállást találni nem nehéz. Meglepő volt viszont, hogy az internet nem magától értetődő szolgáltatás, szeretnek azért is felárat kérni. Hogy légkondis-e egy szoba, az érthetően feláras, mert többet fogyaszt. Nekünk ez persze kedvező volt, mert a légkondit nem bírjuk. A wi-fi viszont biztos nem jelent külön költséget. Mivel mi wi-fis helyeket kerestünk, meg kellett küzdenünk, hogy ilyet találjunk Bangkokban a hátizsákos negyedben. Ehhez képest Chiang Maiban ez megint alapszolgáltatás volt és könnyedén kényelmesebb helyet találtunk magunknak.

Közlekedés

Mivel Bangkokot jellemzően a szomszédos országok meglátogatásának kiindulópontjaként  használtuk, a főváros repterére háromszor vetődtünk el, egyre hosszabb időt töltve ott. Először átutazóban Siem Riep irányába csak egy gyors ebédet ettünk, szerintem a helyi dolgozók kantinjában, és már buszoztunk is tovább. Mianmarba menet is elég zökkenőmentesen kikeveredtünk a magasban száguldó gyorsvasúttal a modern reptérre – Liszt Feri-hegy elbújhat mellette. Yangonból visszafele viszont nem sikerült teljesíteni a tervet. A gép eleve késett néhány órát, lehetetlenné téve az aznap esti továbbutazásunkat Bangkokból Chiang Mai felé. Ezt tetézte, hogy hiába ácsorogtunk a futószalagnál hűségesen, egyikünk csomagja csak nem akart felbukkanni, de egy gyanúsan hasonló hátizsák ott kőrözött. Hiába, a beszálló szám nem stimmelt a miénkkel. Megadóan elkullogtunk panaszt tenni, de persze a reptér semmilyen felelősséget nem vállalt magára, mivel úgymond nyilvánvaló volt, hogy valaki figyelmetlenségből lépett meg a mi pakkunkkal. Már egy órája töltögettük a panaszos papírokat, amikor a szemünk sarkából láttunk valami nagy zöld csomagot feltűnni. Nagy izgalommal megállítottuk a német párt, akikkel előbb egy gépen utaztunk és azt gondoltuk ők is jöttek reklamálni, mert észrevették a cserét. Kiderült, hogy tényleg ők pattintották meg a cuccunkat, de nem jöttek még rá – ezért elképedve néztek ránk, hogy mit akarunk – és már beszálláshoz készülődtek volna Frankfurti gépükhöz. Így optimista becsléssel legalább 3-4 napig ruha nélkül lettünk volna, sőt ha úgy döntünk, hogy nem várunk és másnap tovább utazunk, akkor ki tudja mikor ért volna utol a hátizsákunk.

Bangkok utcáit járva mindenkinek feltűnnek a taxik élénk színei. Minden társaság más rikító színt választott magának.

A nagy távok, Bankokból délre a Maláj-félszigetre, vagy északra Chang Maiba éppen egy éjszakai utazásra vannak. Ez legkényelmesebben vonattal tehető meg, viszont az előre foglalásokról hallottak miatt ezzel nem is próbálkoztunk. A távolsági buszjáratok is legendásan kényelmesek és olcsóbbak is. A legjobbakon csak három sorban vannak székek rakva, az üléseket szinte teljesen vízszintesre hátra lehet dönteni és egyúttal a lábtartót magasra fel lehet emelni. A kárfán lévő gombokkal például hátmasszírozást is be lehet kapcsolni. Felszálláskor kis csomagot nyomnak az ember markába, amiben kis reggeli és innivaló van. Az egyetlen kellemetlenséget a fagyos hidegre beállított légkondicionáló jelenti. Simán tüdőgyulladást lehet kapni, ha valaki nem készül pulcsival, kabáttal, sapkával és hosszúnadrággal a felszállásra. Mi készültünk, de az orrunk így is majd lefagyott.

Emberek …

Két jelző jut mindenkinek eszébe Thaiföldről, az egyik a Szabad ország, mivel ez a föld sose vált európai gyarmattá és a nép rendkívül büszke függetlenségének megőrzésére, bár az USA-nak végül behódoltak. Hívják még a Mosoly országának is. Igaz, a magyarázat, miszerint az ország régi neve, Sziám ezt jelentené téves. Mindenesetre, nagy tapintatlanságot követne el az ember, ha ezt a helyieknek az orra alá dörgölné.

A mosolygáson túl, ami szerintünk ugyanannyira igaz a kambodzsaiakra vagy burmaiakra, meglehetősen szelíd viselkedésűek az emberek. A társadalmi konvenció szerint mindenben a jókedvet és örömet keresik, sőt cikkinek számít, ha valaki mérges, begurul vagy egyszerűen rossz lábbal kelt fel, és fóbiásan menekülnek minden ilyen jelenettől. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának nemet mondani.

… és a király

Thaiföld alkotmányos monarchia, az alkotmány értelmében az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van, legfontosabb szerepe a nemzeti identitás és egység megtestesítése valamint a thai buddhizmus védelmezése. Noha a király közölte, hogy nem tekinti magát bírálhatatlannak, a rendőrség minden feljelentés alapján köteles vizsgálatot indítani, mert az uralkodó kritizálása vagy kigúnyolása bűncselekménynek számít, melyet szigorúan be is tartatnak. IX. Ráma a világ legrégebben trónon lévő élő uralkodója. A királyt tisztelik és szeretik – ki merne mást mondani – viszont a trónörököst nem, mert korrupt. Kíváncsiak vagyunk mi lesz a kritikákkal, ha majd ő lesz trónon. Állítólag nem fogadnak el olyan papírpénzt, amit a tudatlan külföldi a farzsebéből gyűrötten halász elő, a király arcmásával nem lehet így elbánni. A városok teli vannak plakátozva a képeivel, néha kedvenc időtöltései közepette ábrázolva, fényképezőgéppel a kezében. A gép márkája feltűnően látható, jó reklám. A legnagyobb címletű pénzen is fényképezőgéppel ábrázolták.

A múlt idők királyai csak fehér elefánton utazhattak. Ha valaki talált a dzsungelban egy ilyen állatot, kötelessége volt azt a király számára elvinni, természetesen jól megfizették érte. Hajdan az ázsiai elefánt a mindennapi munkából és utazásból kivette a maga oroszlán részét, sőt a hatékony thai hadsereg ütőerejét képezte. A szokás még mindig törvény erejével hat, csak időközben a thai vadelefántok száma csappant meg olyan szinten, hogy nemzeti parkban sem lehet látni.